Zsombó község Csongrád megye középső részén helyezkedik el. Csongrád megye Duna-Tisza között, a Kiskunságon, ezen belül a Dorozsma-Majsai homokháton terül el, a kiskunmajsai út két oldalán. Szomszédos települések: Szegeden kívül Bordány, Forráskút, Balástya és Szatymaz községek.

A község megközelítőleg téglalap alakú, területe: 2688 ha. Régészeti emlékekben igen gazdag. Móra Ferenc ásatásai, vagy a 2004. évi októberi zsombói ásatások során késő bronzkori, népvándorláskori, honfoglaláskori leletek kerültek elő.

A honfoglalás után a terület kevésbé lakott volt. Később a királyi vármegye része lett. Ebbe beékelődött az ország egyik első magánbirtokainak egy része a Dorosma nemzetségé, Dorosma. A nemzetség bencés apátságának kéttornyú temploma volt 1477-ben. 1542-ben a török csapatok felégették a települést. Ehhez a területhez kapcsolódott Átokháza puszta, amely őrzi a kun nevet, kun falut jelent. A puszta része a Bába dűlő, amely minden valószínűség szerint az ott lévő kun vitézt ábrázoló fabábút jelentett, amely jelezte határukat. A török időben a területen a nagy állattartás volt a jellemző, ennek mértékét 1571-es adóösszeírásukból ismerjük. A 15 szálláson 1600 szarvasmarhát tartottak - a háborúk viharai ezeket sokszor ellehetetlenítették, elszedték az állatokat.

A török kiűzése után a szegedi katonaság ingyen, majd fizetség ellenében használták később a polgárokkal együtt a mai zsombói területet is. A  kincstári hiány csökkentése érdekében a királyi területek egy részét, a Jászkunságot, amelynek része a Kiskunság, amelyet összeírtak, megállapítva annak értékét, majd a király eladta a legnagyobb hitelezőjének, a Német Lovagrendnek. Az országgyűlés az eladást nem fogadta el, visszavásárlásról döntött, de ennek nem volt meg a fedezete. A jászkunok személyükben közösen szabadok, bérletet fizettek és a király mellett katonáskodtak, könnyűlovasságot képviselték, főleg íjászatban jeleskedtek. Belső autonómiájuk van, tisztjeiket, tisztségviselőiket maguk választották. Az eladás utáni beiktatás katonai segédlettel jobbágysorsra való jutásukat eredményezte. Ezért csatlakoztak II Rákóczi Ferenc felkeléséhez.

Kiskunság lakatlan területeit a Német Lovagrend a várbeli német katona és állami tisztekkel a bérbe adatta, sőt legtöbbször maguknak olcsón, mert akkor a legeltetett állattartás nagy jövedelmet hozott. Szeged a Német Lovagrenddel perben állt Dorosma és Átokháza pusztát illetően is. A végén megtagadta a polgármester a bér befizetését, hogy a pert ez ne befolyásolja.

Orczy István jószágigazgató a rend képviselői egyetértésével Dorosmát 23 családdal betelepíttette Jászfényszaruból és Jászapátiból 1719-ben. Veszélyes viszony alakult ki a szegedi katonaság gazdálkodói, polgárai, valamint az új betelepültek között. Ebbe a Német Lovagrend huszárjai és a várbeli sorkatonaság is részt vett. Szeged határváros volt, nyugalomra volt szükség, ezért 1737-ben kijelölték a végleges határokat, amelyeket határdombbokkal jeleztek. A dorosmaiak csak árendát, bérletet fizettek a Német Lovagrendnek, majorsági gazdálkodást nem tudtak kialakítani. A lakosok a település melletti fekete földön gabonát termesztettek.

A mai Zsombó területén a Szeged-kiskunmajsai út bal oldalán a műutat követő házsorig járás volt, közös tulajdonú legelő. A rideg állattartás itt volt. A házsortól egészen a Szeged-Kiskunhalas útig szállásföldek, tanyaföldek. Az 1800-as évek végére a növénytermesztés lett a gazdaságosabb, ezért a közös legelők nagyobb részét felosztották a földtulajdonnal rendelkezők között. 1745-ben Mária Terézia királynő megengedte az önmegváltást,a redemptionális diplomát aláírta és az országgyűlés is elfogadta, törvénybe foglalta. Az egész területért 11.800 rajnai forintot kellett fizetni egyéneknek és a közösségnek. A hiteleket országos főurak, főpapok, Szeged, kereskedők adtak. Ezt az összeget 1751-ig kellett visszafizetni. Ez az összeg az évi hadiadó ötszöröse volt. Gyakorlatilag innen indul meg a polgári fejlődés ezen a területen igaz jelentős korlátozással. Az egész területet kötél egységre osztották, ezért 25 rajnai forintot kellett fizetni. Ezért járt megközelítőleg 30 kh terület. Ebből 9 kh feketeföld , 16 kh szállásföld, tanyaföld és 5 kh nyilas, azaz kaszáló.

A település közel álló rendezetlen házakból állt. Ezekben elsősorban az idősek, nők, gyermekek laktak. A férfiak a "kertben " laktak. Távolabbi 3-4OO négyszögöles állattartó hely. Egészévben itt voltak jórészt fedett helyen, szélvédetten az állatok. Itt volt a férfiak tűzhelye ahol főztek, melegedtek, aludtak. Ez volt a tüzesól. A század végére alakították ki az utcarendet. A kert fokozatosan megszűnt, kikerült a tanyára.

A Német Lovagrendtől a Peti Invalidus Ház, másképpen a katonai rokkantak háza (ma a fővárosi polgármesteri épület) vette meg időszakosan a területet. A gazdaságosság érdekében urasági vendégfogadót épített, a mai csárdát. Sax Zakariás szegedi építömester tervei alapján készült el az urasági vendégfogadó 3 öl szélességben és 21 öl hosszúságban, a magassága 21 lábnyi. A vendéglőt a község vette bérbe 150 rajnai forintért és adta tovább 250 rajnai forintért Bauer Mihály pesti polgárnak. Ez nem vált hasznára az épületnek ezért Halas (ma Kiskunhalas) város vette bérbe 200 rajnai forintért.

A zsombó név a mai csárda környékéhez kapcsolódik. Forro Somboja néven szerepelt.A környék régi tulajdonosának a neve. 1694-ben Kouach János (Kovács János) Szeged városának felajánlott" Forro Szombo" területén lévő részbirtokát maga, fiai és utódai nevében használatra, örök birtoklásra tartozása fejében. Az első katonai felmérésen is Forro Szombojaként szerepel. Az 1700-as évek végi tanácsülési jegyzőkönyvekben Forro Szombojaként szerepelt. A szombo, somboja a területen levő zsombék sás nevét viseli.

Szegeddel határos Lápostó melletti területen van a Lápostó dülő és a Lápostói szőlők. Szeged féle van a Márták dőlő, amely az ott lakók többsége nevét vette fel. A nyugati rész az Átokházi puszta és Átokházi tanyák nevet viselte. A műút melletti rész Zsombó dűlő nevet viselte az önálló település meglétéig, onnantól a Dózsa dűlő nevet kapta némi átrendezéssel. A Bába szőlők mellett Bába dűlő név is lett.

A tanyaföldek nemcsak nyári szállást adtak hanem egész évi ott lakást is. Ezt sokszor tiltották a hatóság emberei, mert kivonták az itt lakók magukat a közös kötelezettségekből (katona beszállásolás, ingyen fuvarozás), másrészt a terület alkalmat nyújtott a köztörvényes és politikai üldözötteknek is.

Az első világháborúból mindenki kivette a részét. Az 1918-as választással új emberek kerültek a vezetésbe. A földmunkástanács választás előtt Kiskundorozsmát megszállták a franciák. Külterületen megalakult külterületi direktórium, ez Zsombó területén működött. 1923-ban a Nagyatádi féle földosztás keretén belül Zsombón 26 db 3-400 négyszögölest telket alakítottak ki. A község közös tulajdonú földjei terhére. Ezeket az első világháború sebesültjei, vagy az elhaltak hozzátartozói,vagy a nincstelenek kapták. 1924-ben elkészült az utcarendezési terv, belterület lett. Még ez évben posta és telefon összeköttetést kap.

1944. október 12-én vonultak be a szovjet csapatok. 1949. augusztus 19-el a Tanyai Tanács Zsombó tanyaközponttá nevezte ki nagyközségi rangban. Első bírója Szabó Pál. 1950-től első tanácselnöke Sztankovics Etelka. 1950-ben 31 db egyszobás lakóházat épít a Földművesszövetkezet. Földnélküliekből megalakul a Béke TSZ. 1961-ben két szakszövetkezet alakul eredményes nagygazdák vezetésével: Vass Zoltán és Turzó József vezetésével.

A településen lakó emberek elsősorban katolikus vallásúak.

A legelőt felosztották a birtokkal rendelkezők között, vagyonuk szerint. A tanyai lakosság gyorsan szaporodott. Gyűjtöttek szabad akaratból, hogy a központban templomot építsenek. Farkas Antal községi mérnök készítette a rajzokat. Az építéshez 1923-ban fogtak hozzá és 1927-ben készült el. A templomot Szűz Mária születésének emlékére szentelték fel, így a templom ünnepe szeptember 8-ra esik. A hagyományoknak megfelelően a búcsú megtartására minden év szeptember hónap első vasárnapján kerül sor. Fogadalmi mise van a régi Lápostói csőszház közelében újra felállított keresztnél és csengettyűnél a nyár elején. Egy alkalommal elmaradt a mise, s abban az évben nagy jég pusztította el a szőlőhegyi termést.

A szőlő-gyümölcs kultúra központjai az úgynevezett mintagazdaságok voltak. Minőségi volt az előállított fehér és siller bor, kiváló tulajdonságúak voltak a gyümölcsök. Az értékesítés a termelő ügyességén múlott, elsősorban Szegeden és Tiszántúlon árulták a gyümölcsöt. A zöldségtermesztés elsősorban a II. világháború alatt indult be, a Szegedi Konzervgyár felvásárlási akciói nyomán. Zsombó jövőjének alakulásában az egyéb szférák dinamikus növekedése mellett az élelmiszergazdaságnak is fontos szerepe lesz. Továbbra is ki kell használni a homokvidék nyújtotta sajátosságokat és Szeged város közelségét.

Napjainkban a farmergazdaság kialakulását nehezíti a gazdaságok elaprózottsága - kb. 900 gazdaság működik, a használt földterület is több darabból tevődik össze - és sok a termesztett növényféleség. Ez a gazdálkodás az Európai Unióba történő exportnak nem kedvez, mert az EU nagy mennyiségű homogén fajtájú, kiváló minőségű, igényesen kiszerelt terményekre, élelmiszerekre vevő. Jelenleg kicsi az értékesítési biztonság -amelyet a 2002-ben megépült DALBA nevű szövetkezet hűtőháza oldani képes-, a gazdálkodó ezért állít elő többfajta terméket. Intézményesített, szervezett, összehangolt értékesítési lehetőségek korlátozott volta miatt a Szeged-kiskundorozsmai és a budapesti nagybani piacra viszik a termelők áruikat, de sokan Miskolcra, Veszprémbe, Győrbe vagy a Tiszántúl településeibe szállítanak.

Községünk több fontos természeti értékkel rendelkezik. Az egyik a zsombó nagyerdő s annak délkeleti részében húzódó belsőláp. Az eredetileg ligetes gyöngyvirágos tölgyes és a láp köré 1805 után kezdődtek meg az erdőtelepítések, egyidőben a szabadkai, félegyházi, csongrádi, és deszki ültetésekkel. A másik értékünk az alföldi lápok egyik utolsó hírmondója, az erdő délnyugati határában elterülő külsőláp, vagy láprét. Jeles tudósok kutatták a terület növény-, és állatvilágát. A területen fellelhető növények közül kiemelésre érdemes az alföldi páfrány, kornistárnics, vérehullató fecskefű, hamvas szeder, fürtös gyöngyike, kakukk szegfű, Salamon pecsétje, a falu címerében is látható mocsári nőszirom, a zsombékoló sás és még folytatni lehetne a sort, a lápi póccal, a kérészekkel.

1886-ban építteti a község a zsombói iskolát. Bérli a bábai, ménesjárási iskolát, közben felépítik a Királyszéki iskolát. Három Klebesberg iskola épül: bábai, ménesjárási és zsombói, amely már a mai belterületre épült. 1951-től önálló lett az iskola. A napköziotthonos óvoda társadalmi összefogással létesült gyermekmegőrző, majd lett napköziotthonos óvoda, vele párhuzamosan létesült az iskolai napköziotthon. Szépek az egykori tanyai iskolák épületei is.A Szatymazi út mentén épült Wesselényi iskola. Egyik tanítója Kovács Álmos hívta fel a néprajzkutató Bálint Sándor figyelmét a zsombói gazda Tombácz János (1901-1974) mesemondó tehetségére. Ebben az épületben működik az ország legrégebbi népfőiskolája.

Érdemes megnézni a volt Palotai tanító féle fatornácos nyaralót, a szegedi Széchenyi tér fasorával egykorú platánok árnyékában. A Lápastó dűlőben csodálhatjuk meg a katonai térképészeti pontként is nyilvántartott, "Király Nyárfája" néven ismert hatalmas fehér nyárfát.

Áthalad a területen az Országos Kék Túra alföldi szakasza, mely Bordány felől éri el községünket. Zsombón áthaladva a Ménesjárás- és Bába dűlők tanyái, és gyümölcsösei közt érünk át Szatymazra s haladhatunk tovább a Fehér-tó felé. A piros jelzés a zsombói Nagy Erdőt érinti. Innen északkeleti irányban Szatymaz felé folytathatjuk utunkat, délkelet felé pedig 12 km-es gyalogtúrával érhetjük el a környék kedvelt víziparadicsomát, Sziksósfürdőt, ahol a horgászok is kipróbálhatják szerencséjüket. A gyalogos túrákon főleg esők után kitűnő gombászhelyek kínálják magukat.